Hirdetés 

Varázslatos futballélmény a Puskás Arénában, még ha vereség is a vége

A magyar labdarúgó-válogatott gól nélküli első félidő, sőt, első 83 perc után 3–0-s vereséget szenvedett Portugáliától az Európa-bajnokság F-csoportjának keddi mérkőzésén a budapesti Puskás Arénában.

Eljött a nagy nap. Magyarország–Portugália Eb-mérkőzés a Puskás Arénában, telt ház előtt. Ez volt a fő cél (mondjuk, az Európa-bajnok portugálok helyett mást is el tudtunk volna képzelni ellenfélként), amikor Marco Rossi 2018 szeptemberében a finnek elleni mérkőzésen először ült le a mieink kispadjára. A koronavírus miatt eleve egy évvel többet kellett várni rá a tervezettnél, és ez idő alatt a vártnál is jóval több nehézséggel kellett megküzdeni. Belegondolni is nehéz, mennyi ember munkája, hány építőmester kellett ahhoz, hogy a régi, ütött-kopott, utolsó éveiben részben életveszélyessé nyilvánított stadion helyett felépüljön az új Puskás Aréna. Elképzelni sem lehet, hány egészségügyi dolgozó tett azért, hogy Magyarország úrrá legyen a járványhelyzeten és Európában egyedül nálunk lehessen telt ház előtt Eb-mérkőzéseket rendezni, leírhatatlan hangulatban – még Cristiano Ronaldo is azt mondta a meccs előtti sajtótájékoztatón, bárcsak mindenhol telt ház lehetne… És akkor még nem szóltunk arról az összességében kétezernél is több rendezőről, önkéntesről, akiknek a munkája nélkül ugyancsak nem lehetne ma Európa-bajnokságot rendezni Budapesten. Egy mindenkiért, mindenki egyért, vagyis tizenegyért.

Azért a tizenegyért, amely három éve nagyon mélyről indult, amikor Marco Rossi átvette a csapatot, előtte még Kazahsztántól is kikaptunk. Aztán elindult a pályán is egy építkezés. Az olasz mester 2018-ban előbb lerakta az alapokat, majd szép fokozatosan kialakította azt a szemléletet, játékfelfogást, ha úgy tetszik csapatkaraktert, amit látni szeretne.

Gulácsi Péter remekül védett, nem tehetett a gólokról (Fotó: Szabó Miklós)

A portugálok ellen ezek az alapok és ez a karakter köszönt vissza a pályán már az első percektől. Hogy mást ne mondjunk, Rossi a kezdőcsapatban hét olyan játékost külldött pályára, akik már az első mérkőzésén, a Finnország elleni 1–0 -s vereség alkalmával is a keretben voltak. Gulácsi Péter, Lovrencsics Gergő, Fiola Attila, Kleinheisler László, Sallai Roland és Szalai Ádám akkor is kezdett, Nagy Ádám pedig a kispadon ült. Ők az alapkövek és melléjük építette aztán be az évek alatt a csapatba Rossi Botka Endrét, Willi Orbánt, Szalai Attilát és Schafer Andrást (utóbbi három nála is debütált).

A csapat játékfelfogását, jellemvonásait pedig tökéletesen visszaadta az első félidő játéka. Nem telt meg a gatya már az első percekben a hangulattól, az ellenfél ászaitól, mint mondjuk anno Bukarestben vagy oly sokszor a hollandok ellen. Az első percektől koncentráltak voltak a mieink, és az jellemezte a csapatot, ami az elmúlt 11, egyaránt veretlenül megvívott mérkőzésen. Ha valaki hibázott is, m indig akadt valaki, aki javítani tudott. A 6. percben Diogo Jota helyzeténél Gulácsi Péter nyújtózott nagyot, az első fél óra végén Kleinheisler László labdaeladását követően pedig Willi Orbán tanítani való módon keresztezett a tizenhatoson belül, Cristiano Ronaldót megelőzve, majd nem sokkal később Botka Endre mutatott be egy hasonlóan fontos szerelést a jobb oldalon. A szünet előtt Gulácsinak volt még egy reeflexszerű védése, ezúttal lábbal, amikor pedig Jota beadásánál már senki más nem segíthetett, Fortuna adott vissza valamit abból, hogy „betett” minket ebbe az irgalmatlan nehéz csoportba: Ronaldo senkitől sem zavartatva néhány méterről a kapu fölé lőtt.

Bernardo Silva Willi Orbán és Nagy Ádám szorításában (Fotó: Szabó Miklós)

A csapat karaktere amúgy, igaz csak egyszer, de támadásban is megmutatkozott az első félidőben. Ahogy azt Feczkó Tamás nekünk a meccs előtt megjósolta, korábbi tanítványa, Schafer András bátran vezette rá a labdát a jó nevű Bruno Fernandes, Bernardo Silva kettősre, és bár megállították, rögtön ott termett Szalai Ádám, aki kiharcolt egy szabadrúgást. Ebből értük el az első félidő egyetlen kaput eltaláló kísérletét (közel 70 százalékos portugál labdabirtoklás mellett): Sallai Roland szabadrúgásból ívelt a kapu elé, Szalai Ádám fejesét megfogta Rui Patrício.

Cristiano Ronaldo és Kleinheisler László csatája (Fotó: Szabó Miklós)

A második félidő egy újabb Gulácsi védéssel indult, ezúttal Pepe fejesét védte, viszont ezt követően egyre többször át tudtuk lépni az ellenfél térfelét. A testtel még Ronaldót is felöklelő Schäfer szólója után Sallai került lövőhelyzetbe, de menteni tudtak a vendégek.

A 68. percben Gulácsi megint védett egy menetrendszerűt Bruno Fernandes lövésénél, aztán pedig olyat láttunk, amit alig akartunk elhinni. Ugyanis ebben a szakaszban jól bírtuk erővel a meccset és egyre többször jutottunk el az ellenfél kapujáig. A csereként beálló Schön Szabolcs pedig hangrobbanást okozva a stadionban gólt is szerzett, kár hogy lesről indult…

A végén aztán a portugálok csak érvényesítették a papírformát. Előbb Raphael Guerreiro talált be egy megpattanó lövésből, majd a Willi Orbán szabálytalansága miatt megítélt 11-es Cristiano Ronaldo váltotta gólra és a hosszabbítás perceiben ő állította be a 0–3-as végeredményt.

Érvényesült a papírforma, a jobb csapat, vagyis a portugál győzött. A mieinknek egészen a meccs hajrájáig volt tartása, volt karaktere a világ legjobbjai ellen. A végén sajnos megtört egy kicsit a csapat, de ettől még az az építmény, amit a magyar válogatott elkezdett Marco Rossival felépíteni, nem dőlt össze, a sok ember munkája, akik ezért az Eb-ért dolgoztak nem volt hiábavaló, mert 80 percig így is varázslatos futballélményben volt részünk, csak éppen a hajrában a portugálok megmutatták, miért ők az Európa-bajnoki címvédők, a világ egyik legjobbjai…

Szalai Ádám jó szokása szerint sokat küzdött (Fotó: Szabó Miklós)

nso.hu

kiemelt kép: UEFA


Hirdetés 

%d bloggers like this: