Hirdetés 

Für Anikó: „Szívesen lettem volna korábban édesanya”

Für Anikó a Tükör című beszélgetős vlogban mesélt az életéről. – erről közölt egy összefoglalót az nlc.hu

„Nekem a tükröm belül van!” – ezzel indította a beszélgetést Für Anikó, aki Péterfi Judit Tükör című műsorának volt a vendége és nem okozott számára problémát, hogy 56 évesen smink nélkül üljön kamera elé. Szembe kellett néznie önmagával és az életével is. „Világtendencia az, hogy próbálják az embert két dologról leszoktatni, a gondolkodásról és a felelősségvállalásról. De nézzük meg, ezek nélkül mire jutunk. Ezek nem megúszható dolgok. Ezekbe bele kell állni. Én megteszem” – részletezte a színésznő.

Anikó szülei korán elváltak, őt az édesanyja nevelte, és éppen emiatt 20 éves korában az ő vezetéknevét vette fel. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, ma az Örkény Színház színpadán látható, no meg persze sorozatokban és énekesnőként is rendszeresen turnézik. Ökoterroristának mondja magát, aki az életterét kézzel-lábbal védi. „Az ember valamiféle nyomot akar hagyni a világban. Igyekszem nem ártani. Sem az ökológiának, sem a családomnak, sem senkinek” – állítja.

Szereti a szépet és sportot űz abból, hogy minél olcsóbb dolgokat vásároljon jó minőségben. Nem költ feleslegesen, imádja a turikat. A társadalmi normákkal szembemegy, hiszen szerinte csak a döglött hal úszik szemben az árral. A legnagyobb pofon az életében egy nagy magánéleti veszteség, amit mára nehezen, de kihevert. Boldog házasságban él: este héttől tízig művésznő, ezenkívül olyan, mint bárki más, leginkább édesanya.

„Szívesen lettem volna korábban édesanya, de ezt a Jósisten ezt másképp dobta, de boldog vagyok, hogy legalább 48 évesen az lehettem.”

Nem vállal el mindent, ma már vissza tud utasítani szerepeket és felkéréseket, mert mint mondja, a lelki békéje nem megvehető. A kritikákkal nem foglalkozik, az idealizált világ pedig, amibe szerinte az emberek kergetik magukat, nem érdekli. Ezt mutatja az is, hogy inkább korrektorral dolgozik, mintsem plasztikai beavatkozásokkal.

„Nem adom az arcom, a sorsom van rajta. A sírásaim, a nevetéseim, a sikereim, a kudarcaim. Ez az életem, ami a fejemen van. Miért adjam oda. Kíváncsi vagyok az arcomra, milyen lesz 20 év múlva. És nem azt a fejemet akarom látni, amit 20 évvel ezelőtt, mert azt már láttam.”

Magával szemben nagyon maximalista, és zavarja, ha valami nem tökéletes. Nem egy panaszgyár, de elmesélte, bizony előfordult olyan helyzet, amikor kölcsön kellett kérnie a sárga csekkekre. Rövid időszak volt, de megtörtént 35 éves korában, amikor épp tatarozták a házukat és a húszéves autója is lerobbant alatta. Hálás az életéért, kisfiával minden este hálát mondanak, összeszedik, hogy minek lehetett aznap örülni. Optimizmust generál és ebbe kapaszkodik mindennap.

forrás: nlc.hu

indexkép: 24.hu


Hirdetés 

%d bloggers like this: