Hirdetés 

A volt kórházigazgató szerint azért tiltották ki a sajtót a kórházakból, mert igyekeztek mindent eltitkolni – és ma is ezt teszik

Miután a sajtót kitiltották a kórházakból, azt a látszatot igyekeztek fönntartani, hogy minden rendben van, és azt akarták elfedni: zavar van az ellátásban, kevés az egészségügyi ellátószemélyzet, és nagyon komoly problémák vannak. Erről beszélt a Hírklikknek László Imre volt kórházigazgató, Újbuda jelenlegi polgármestere. Szerinte hiába mondta ki a bíróság jogerős ítéletben, hogy az Emminek nem volt joga – az MTI kivételével – kitiltani a médiát a kórházakból, az oda továbbra se jut be és továbbra is azt tapasztalhatja, nincs helye a gyógyítás színterén. Ez pedig baj.

– A bíróság a Telex és a TASZ által indított per végén, hosszadalmas, a Kúriát is megjárt eljárás után, jogerős ítéletében kimondta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) nem volt joga – az MTI kivételével – kitiltani a sajtót a kórházakból, arról csak a kórházigazgatók dönthettek volna. Ön szerint kinek állt érdekében, hogy a sajtót távol tartsa a kórházaktól?

– Majdnem kérdéssel tudok rá válaszolni. Gyakorlatilag kinek áll érdekében az, hogy folyamatosan minden információt, minden adatot eltagadjon? Csak egy példát mondok. Amikor hivatalosan, levélben kértem a kormányhivatalt, hogy ha már a rendőrségnek ők kiadják ellenőrzés céljából a karanténba helyezetteket, szíveskedjenek már engem is tájékoztatni erről, annál is inkább, mert törvény szerint nekem kötelességem az ellátásukról gondoskodni. Azt válaszolták, hogy nem kötelességük az önkormányzat támogatása. Ennek megfelelően, nincsenek adatok az elhunytak megoszlásáról, arról, hogy oltottak voltak, vagy nem, hogy pontosan mi történik a kórházakban. Azt a látszatot kívánták fönntartani – és ennek szolgálatában állt ez a tiltás is –, hogy minden rendben van, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve. Elképesztő! Országgyűlési képviselőként nekem másfél év alatt 50 felszólalásom volt a Parlamentben, folyamatos vitában álltam Rétvári Bencével, ami egy kicsit furcsa volt, mert ő nem orvos. Mondtam is neki egy hozzászólásban: „tudja államtitkár úr, kettőnk között az a különbség, hogy amiről én beszélek, azt értem is, önnek meg fogalma sincs arról, hogy mire válaszol”. Ők igyekeztek mindent eltitkolni, és ma is ezt teszik. Mindent úgy tüntetnek fel, hogy az a lehető legnagyobb rendben van. Emlékezhetünk rá, hogy amikor Sátoraljaújhelyen a gyerekgyógyászat nem működött, mert a szakorvosok elmentek, akkor azt mondták, hogy „nincs probléma, a betegellátás folyamatos”. Hogy egyébként 60 kilométerre kellett bumliztatni a gyerekes szülőket? Az őket nem zavarta. Vagy Gyulán, amikor a bőrgyógyászatot bezárták, azt mondták, minden rendben van, minden folyamatos. Ezt a látszatot kívánták fönntartani. Ez volt az érdekük. Mert ha bement volna a sajtó a kórházakba, és látták volna, mi van a folyosón, hogy néz ki az egészségügyi ellátó személyzet, akik mint az őrültek rohangálnak összevissza, mert kevesen vannak, akkor valószínű, hogy nem lett volna hitele annak, hogy minden rendben van. Így is kiszivárgott róla információ néhányszor.

– Valójában mit próbáltak a sajtó kitiltásával elfedni?

– Azt, hogy zavar van az ellátásban, az egészségügyi ellátó személyzet kevés, nagyon komoly problémák vannak, és azt, hogy mi van benn a kórházakban, valójában hogy néz ki a helyzet.

– Ténylegesen mit láthatott volna a sajtó, ha bejut a kórházakba?

– Azt, hogy a covidos betegek ellátása túlzsúfolt helyeken történik, hogy nagyon sok a halott, és gyakran jelennek meg a halottszállítók, hogy helyenként ott van a fekete zsák. Azok a pillanatok kerültek volna megörökítésre, ami egyébként visszarettenti a hétköznapi embert, de talán még a szakmabelit is a számával, a tömegességével. Meg akarták „óvni” a hétköznapi embert ezektől a látványoktól.

– Kinek, minek használt volna, ha a sajtó képeket közvetít az aktuális helyzetről?

– Használt volna a járvány elleni védekezésnek abból a szempontból, hogy az emberek tényleg komolyan vették volna azt. Hiszen azok a képek, amik megjelentek a nemzetközi sajtóban a más országok kórházainak helyzetéről, azért elgondolkoztatja az embereket. Meggondolják, hogy ők is oda akarnak-e kerülni, vagy inkább betartják az óvórendszabályokat, vagy beoltatják magukat. Abba az irányba tolta volna el a hétköznapi embert, hogy óvatos legyen, és betartsa a járvány elleni küzdelem alapvető szabályait.

– Lehet, hogy a TASZ és a Telex megnyerte a pert, de ön szerint ezek után a kórházigazgatók be fogják engedni a sajtót a kórházakba? Hiszen ők függőségi viszonyban állnak a minisztériummal.

– Azt fogják megkapni továbbra is – persze nem sajtótájékoztató keretében –, hogy: nem. A sajtónak nincs helye a gyógyítás színterén. Ezt fogja tapasztalni a sajtó. És ez baj. Épp azért baj, amiért az Emmit is elítélték, meg azért is, amiről idáig beszélgettünk. Nem tudja meg a magyar ember, hogy gyakorlatilag ez a járvány mit jelent, milyen súllyal jelenik meg az életünkben, mennyire veszélyezteti azt. Ahogy azt sem tudják meg, hogy mennyire kellene megtenni azt, amit oly sokan javasolnak: vigyázzanak magukra!

Hírklikk

kiemelt kép: HVG


Hirdetés 

%d bloggers like this: