Hirdetés 

Leblanc Győző csütörtök reggel óta csak bolyong a házban, ahol annyi boldog évet töltött el élete szerelmével. Tóth Évát szerdán éjjel álmában érte a halál.

Tóth Éva és Leblanc Győző húsz évvel ezelőtt találkoztak és azonnal tudták, együtt szeretnék leélni az egész életüket. Arra egyikük sem gondolt, hogy ez a tervezett közös élet végül ilyen korán ér véget. A népszerű énekesnő szerdán, 61 éves korában, álmában elhunyt. Leblanc Győző könnyeivel küzdve mesélte el lapunknak közös életük utolsó napjait és óráit.

– Azt tudni kell, hogy Éva nagyon régóta küzdött egy genetikai betegséggel, ami a családjában többeket is érintett. Magas volt a trombocitaszáma, vagyis sűrűsödött a vére. Erre gyógyszereket is szedett és nem is volt problémája vele. Ugyanakkor a hét elején fáradtságra panaszkodott és elárulta, hogy napok óta nem tud aludni, de még ekkor sem gondoltunk semmi rosszra – kezdte megtörten Leblanc Győző, aki arra is magyarázatot adott, hogy a tragikus éjszakán miért nem észlelte, hogy élete szerelmével valami baj van.

Évek óta külön szobában aludtak

– Óriási szerelemben éltünk húsz éven át, de be kell valljam, hogy néhány éve már külön hálószobában töltöttük az éjszakáinkat. Ennek prózai oka volt, hiszen Éva tévé mellett szeretett aludni, nyitott ablaknál, nekem pedig teljes sötétségre és zárt ablakra volt szükségem a pihenéshez. Ráadásul kicsit eltért a bioritmusunk is, így kézenfekvő volt, hogy külön alszunk. 

Ez volt az oka annak, hogy sajnos nem voltam mellette, amikor elment

 – nyilatkozta az ismert operaénekes, aki még ma is csak nehezen tudja szavakba önteni a csütörtök reggel történéseit.

Odaléptem az ágyához és megérintettem”

– Szerda este Éva elment lefeküdni és úgy búcsúztunk el, hogy remélte, végre ki tudja aludni magát. Reggel, miután felébredtem, benéztem hozzá és azt láttam, hogy az oldalán fekve, az arcán mosollyal aludt. Emlékszem, még meg is könnyebbültem, hiszen végre aludni láttam, ezért úgy döntöttem, nem is zavarom. Kimentem a kertbe és úgy másfél órán át szöszmötöltem, mire újra visszatértem a házba. Ismét ránéztem és míg mindig azt láttam, hogy alszik. Odaléptem az ágyához, és megérintettem. Akkor már nem élt…– idézte fel élete legnehezebb pillanatát sírva Leblanc Győző, aki azzal próbálja nyugtatni magát, hogy imádott kedvesének szép halála volt.

Ennyi lenne egy élet?”

– Azt hiszem, nincs nagyobb áldás egy ember számára, ha álmában, mosollyal az arcán léphet át az örökkévalóságba, észre sem véve a halált. Ez a gondolat némiképp vigaszt nyújt számomra… De könyörgöm! Hatvanegy évesen?! Tele voltunk nagyratörő álmokkal és tervekkel. Készültünk újra Amerikába, ahová nagy szeretettel vártak minket.

Erre ennyi lenne egy élet?!

Nem tudom, hogy most hogyan tovább! De ha lesz erőm, folytatni fogom a közösen járt utunkat, mert tudom, hogy ő is ezt szeretné… – zárta a drámai és fájdalmas beszélgetést Leblanc Győző.


Fotó: Reflektoronline

Bors

kiemelt kép: Reflektoronline


Hirdetés