“Az én Sárikám annyira jó magaviseletű, aranyos kislány! Soha nincs vele semmi gond az oviban sem. Mindig csak fésülgeti a babákat, aranyos házacskákat építget, színezget… Igaz, a többiekkel nem igazán szeret játszani, de ez legyen a legnagyobb gond!” – büszkélkedik az anyuka, aki szentül meg van arról győződve, hogy kislánya azért ilyen, mert ő annyira jól nevelte.
Sok esetben sajnos azonban nem ez a helyzet, és bizony meglehetősen nagy probléma, ha egy gyermek nem tud, vagy nem akar részt venni a többiekkel közös tevékenységekben, és ezek helyett inkább csendesen eljátszogat magában. Mert ez a csendesség és “jó magaviselet” könnyen lehetnek a szorongás tünetei.
A büszke anyuka ráadásul azzal már nem dicsekedett, hogy Sárikát minden egyes reggel csak hatalmas “balhék” árán tudja elvinni az óvodába, mert a kislány zokogva ordítja, hogy ő otthon akar maradni, és nem megy sehová. Pedig ez is lehetne számára egy jel; egy jel, hogy gyermeke extrém erős szorongást él át amiatt, hogy egy időre el kell válnia az édesanyjától.
Bizonyos fokig persze a reggeli “itthon maradok” kijelentések, és az oviban történő enyhe sírdogálások nem tekinthetőek kórosnak, de a hosszú időn keresztül önkívületi állapotban hisztiző gyermek esetében már lehetséges, hogy gyermekpszichológus segítségére lesz szükségünk.
A szorongó gyermek félelmei és tünetei
A túlzott csendesség, a társakkal szembeni távolságtartás és a szülőktől való ideiglenes elválás miatti hisztirohamok tehát együttesen már okot adhatnak a gyanúra, hogy gyermekünknek pszichés problémái vannak, ám ezek mellett olyan tünetek is jelentkezhetnek, mint a körömrágás, a rendszeres rémálmok, a heves szívdobogás, az éjszakai bepisilés, a dühkitörések, a félőssé válás, a túl sok negatív gondolat… csak hogy néhányat említsünk.
Természetesen a különböző korcsoportok jellemzően más és más dolgoktól félnek. A hangos zajok, a fájdalomra és a váratlan mozgásra jelentkező ijedelmek mind veleszületett félelmek, tehát már egy újszülött is reagál ezekre, míg az idegenektől való félelem nagyjából csak féléves korban alakul ki, az állatoktól való félelem pedig 1-2 éves kor táján jelentkezik először.
Az óvodáskor beköszöntével aztán mérséklődik a vele született félelmek jelentősége, viszont egyre nagyobb szerepet kap a sötéttől, az orvosoktól és a mesékben látott lényektől való rettegés. Mindemellett a 3 és 6 év közötti gyermek már háziállatok elvesztésén, vagy rovarok pusztulásán keresztül találkozik az “elmúlás” fogalmával is, mely szintén félelmet kelthet benne.
Az iskoláskor első éveiben aztán a félelmek alapja már sokkal valóságosabb, így amiatt aggódhat a gyermek például, nehogy bármiféle baleset vagy sérülés érje őt vagy szeretteit. Emellett középpontba kerülhet még a teljesítmény miatti szorongás, valamint az attól való félelem, hogy esetleg nem tud megfelelően beilleszkedni a kortársak közé.
A körülbelül 10-12 éves korban induló kamaszkor beköszöntével nagyrészt az olyan szociális félelmek veszik át a hatalmat, mint a kinézet, az iskolai teljesítmény, a nemi szerepekkel kapcsolatos vagy az osztálytársak előtti megszégyenülés miatti aggodalom.
Ezek tehát azok a félelmek, amik normálisnak tekinthetőek, szakember segítségét csak akkor ajánlott kérni, ha ezen aggodalmak bármelyike túlzott méreteket ölt és hosszú távon negatívan befolyásolják a gyermek általános közérzetét.
Hogyan orvosolható a gyermekkori szorongás?
Míg a kisebb, 7 év alatti gyermekeknél a szorongásos problémák megoldására a viselkedésterápia nyújthat jó megoldást, addig az ennél idősebb gyerekeknél és kamaszoknál már sikerrel alkalmazható a kognitív viselkedésterápia is, amiről részletesebben ebben a blog bejegyzésben olvashatunk.
Minél idősebb és minél intelligensebb ugyanis a szorongással küzdő gyermek, annál eredményesebben hathatnak nála a kognitív technikák.
A gyermekekkel történő kognitív viselkedésterápia során a terapeuta nemcsak a gyermeket kezeli, hanem a szülőkkel is konzultál, és tanácsokkal látja el őket, miként segíthetik gyermeküket problémáinak sikeres leküzdésében.
A szorongásról, annak okairól és kezelési lehetőségeiről a Tudatosság Klub blogjában rendszeresen olvashatunk.
