Szinetár Dóra nemrég a Bóta Café podcast vendégeként mesélt pályája egyik legmeghatározóbb és legellentmondásosabb időszakáról. A beszélgetés során őszintén idézte fel, milyen volt fiatalon tinisztárként helytállni úgy, hogy valójában egy teljesen más műfaj és világ vonzotta.
A műsorban arról beszélt, hogy a kilencvenes évek elején különleges lehetőség nyílt meg előtte: a magyar könnyűzenében hiány volt olyan előadókból, akik a gondolkodó, érzelmesebb kamaszokhoz szólnak. Miközben a könnyed, bulizós irány már akkor is népszerű volt, létezett egy másik réteg is, akik egészen másra vágytak.
„Akkoriban, ugye — ezt el is mondom az önálló estemen — Szandi már egy éve nagyon sikeres gyereksztár volt, és ő, ahogy a mai napig, egy elképesztően energikus kislány volt, és ezt a bulizós, jópofa — a szónak, hogy mondjam, nem a rossz értelmében — de ezt a kissé butácska „csak vagyok és jól érzem magam” kamasz feelinget képviselte, amit nagyon sokan szerettek”
– emlékezett vissza Szinetár Dóra.
Úgy vélte, hogy a zenei palettáról hiányzott az a hang, amely a komolyabb témák felé forduló, érzékenyebb fiatalokat szólítja meg.
„De hát a világon mindig, mindenhol vannak olyan kiskamaszok meg nagykamaszok, akik koravének, akik gondolkodni akarnak, akiknek fáj, akik szomorúak, akik szerelmesek, akik máshogy élik meg ezt a kort. És nekik nem volt gyereksztárjuk. Én lettem a fő gyereksztárjuk”
– mesélte, hozzátéve, hogy ez az űr alapozta meg az ő zenei útját.
Még több érdekes hír Szinetár Dóráról IDE KATTINTVA!
A korszak egyik legismertebb slágerének, a „Buli után a takarításnak” szövegét is színházi háttérből érkező alkotó, Miklós Tibor írta, ami tovább árnyalja az ő akkori pozícióját a popzene világában. Bár sikerei egyértelműek voltak, a színésznő bevallotta, hogy nem érezte magát otthon a könnyűzene felszínesebb közegében.
„Én nem voltam felhőtlenül boldog, hogy ezt csinálni kellett”
– vallotta be. Amikor megkérdezték, miért, így fogalmazott:
„Azért nem, mert én meg Queen-t hallgattam, meg Mozartot, tehát én egészen másban voltam annyi idősen.”
Szavai szerint a családi háttér már kisgyerekként meghatározta a zenei ízlését.
„Otthon Mozart szólt, Bizet Carmenje, meg maximum a Queen, amit anyukám nagyon szeretett, és még egy Pink Floyd-lemez is volt, azt hiszem. Azon kívül a Budapest Ragtime Band — ezek a lemezek voltak otthon. Operába jártunk, meg prózai színházba.”
Ez a kettősség – az otthoni kulturális környezet és az elvárásokkal teli popzenei világ – végigkísérte pályája első szakaszát.
„És akkor ehhez képest jött ez a popzene, ami nem volt az enyém. Nagyon nehéz úgy, élvezettel előadni valamit, hogy te nem azt hallgatnád”
– zárta gondolatait.
kiemelt kép: RTL / TV2
