Fodor Gábor szerint Magyar Péter és a Tisza Párt indulása összességében ígéretes, de több lépésük már most vitákat kelt. Az InfoRádió Aréna műsorában úgy fogalmazott, az első döntések „döntően jók voltak”, ugyanakkor idő kell, hogy kiderüljön, milyen irányba áll össze a párt, amelyet jelenleg főként az Orbán-ellenesség tart össze.
A szakértő szerint a választási vereség mögött több ok állt, köztük az uniós kapcsolatok megromlása. Úgy látja, Magyar Péterék ezen javítani próbálnak, miközben igyekeznek megtartani a politikai mozgásterüket is:
„Ez jó pont szerintem. Közben arra is próbál ügyelni, hogy távolságot tartson az uniótól, hiszen a Fidesz mindig azzal kritizálja, hogy Brüsszel kiszolgálója lesz. Ukrajna ügyében például azt mondta, hogy nem azt a vonalat szeretné vinni, amit Brüsszel vár tőle, ebben tehát konfliktus lesz, és ilyen értelemben próbál politikai profilt adni magának. És hogy a nemzeti oldalt is valamilyen módon magához kösse, azonnal belekötött Robert Ficóba a Benes-dekrétumok ügyében. Teljesen okkal, persze, de ez szerintem többrétegű üzenet. Egyfelől Robert Fico Orbán Viktor szövetségese volt, innentől kezdve világossá tette, hogy mi rossz viszonyban leszünk. Másfelől ez üzenet a határon túli magyaroknak is, meg a Magyarországon belüli azon szavazóknak is, akik számára különösen érzékeny és különösen fontos a nemzeti kérdés, hogy ebben lehet rá számítani. Tehát ezek ügyes lépések”
A kormányzati felállást inkább pozitívan értékeli, még ha szerinte kevés a tapasztalt szereplő. Épp ezért tartja jó döntésnek, hogy végül mégis bekerültek korábban már bizonyított szakemberek:
„Ruff Bálint, aki mondjuk nem az Orbán-érában, hanem nekem volt a kabinetfőnököm, amikor környezetvédelmi miniszter voltam, jó, hogy ő is odakerült, mert van közigazgatási tapasztalata. De ilyen Orbán Anita is, ugye az Orbán-kormányok idején szerzett közigazgatási tapasztalatot, sőt Kármán András is. Tehát jó, hogy vannak néhányan, akiknek ilyen típusú tapasztalatuk van”
A minisztériumi struktúrát is kedvezőbbnek látja a korábbi rendszerhez képest, külön kiemelve a kancelláriaminiszter szerepét. Ugyanakkor élesen bírálta azt az elképzelést, hogy közjogi méltóságokat lemondásra szólítsanak fel. Szerinte ez súlyos hiba:
nagyon rossz precedens a társadalom számára.
Hosszabban is kifejtette, miért tartja ezt problémásnak:
„Egy köztársasági elnököt például sosem azért választanak meg, hogy a többséget képviselje. A köztársasági elnöknek, ahogy az alkotmányban benne volt, és most az alaptörvényben is benne van, az a feladata, hogy a nemzet egységét jelenítse meg, és a nemzet egységébe beletartozik a mindenkori politikai többség és a politikai kisebbség is. És azzal, hogy a köztársasági elnöknek a hivatali idejét mi a rendszerváltáskor tudatosan nem a parlamenthez kötöttük, hanem azt mondtuk, hogy az öt év legyen, szemben a parlamenti képviselők négyéves ciklusával, azt akartuk, hogy az adott választásoktól ne függjön a köztársasági elnök személye. Tehát ilyen értelemben legyen kontinuitás, legyen átnyúló periódus a következő választásokra is, hogy legyen valamilyen folytonosság a köztársaság elnök személyében. Szerintem teljesen szembemegy a rendszerváltás alapértékeivel, és a jogállami normákkal is, hogy most a Tisza elnöke megtámadja a köztársasági elnököt”
Hozzátette, hogy az intézmények tisztelete nem függhet attól, ki mit gondol az adott szereplőről:
„Tarthatom a lehető legrosszabb köztársasági elnöknek, meg a legjobbnak is. Teljesen független az én véleményemtől az, hogy az intézménynek egyébként milyen tiszteletet adunk. Hogyha mondjuk az történne, hogy a Tisza nagyon gyorsan elkezd alkotmányozni – egyébként erre van esély, mert azt mondták, hogy szeretnének egy új alkotmányt –, és az alkotmány részeként megváltozik a köztársasági elnök hatásköre és például egy erősebb köztársasági elnöki pozíció jön létre – vagy pedzegetik azt, hogy akár közvetlenül lehetne megváltoztatni, amit abszolút helytelennek tartanék, de ez most egy alkérdés – tehát például megváltozik a köztársasági elnök hatásköre, akkor egy civilizáltabb megoldás azt mondani, hogy miután ezt elfogadtuk, azt szeretnénk kérni, hogy ennek megfelelően jöjjön egy új elnök”
Az ügynökakták ügyében is árnyalt képet festett: szerinte az adatok jelentős része ma is hozzáférhető, de a teljes nyilvánosság bonyolult kérdés:
„Tehát nem arról van szó, hogy ezek nem nyilvánosak – dehogynem, abszolút nyilvánosak, én kikérhetem a rám vonatkozó adatokat, bárki, tehát a kutatók, újságírók, megfelelő kutatók bemehetnek, történészek kutathatnak, publikálhatnak ezekből az anyagokból. Az kétségtelen, hogy lehetne még ezen javítani, vagy lehetne még javítani valamit a nyilvánosságon. Például megfelelő gondosságban ezek azért bonyolult dolgok, mert itt azért tényleg vannak személyiségi jogok, mert ezekben a jelentésekben ezer más embernek a neve szerepel különböző kontextusban, hogy kikkel, miket csinált, milyen szokásai vannak”
A Karmelita jövőjéről is szó esett, amelyet szerinte nem szabadna politikai játéktérré silányítani:
„Ahogy hallom, a Tisza-kormány a Karmelitába akarja telepíteni a vagyonvisszaszerzési hivatalt, ami, mondhatni, egy frappáns ötlet, fricska tulajdonképpen a Fidesznek,
de ezzel együtt azért szerintem a Karmelita több, és maga ez az épületegyüttes is komoly tiszteletet érdemel”
A vagyonvisszaszerzés kapcsán óvatosságra intett, hangsúlyozva, hogy a társadalmi igazságérzet fontos, de a túlzás veszélyes lehet:
„Óvnám magunkat attól, hogy abba az irányba elmenjünk, hogy mindenki elkezdi vadul a feljelentéseket írni különböző emberekről, mert azt gondolja, hogy ő valami gonosz dologban vett részt”
Saját tapasztalataival is alátámasztotta, mennyire könnyen elszabadulhat ez a folyamat:
„Csak zárójelben jegyzem meg, én emlékszem, 2010-ben, amikor a Fidesz először nyert kétharmaddal, beszéltem többekkel a Fideszből. Mondták, hogy már 2009-től kezdődően talicskával hordták hozzájuk az anyagokat és a feljelentéseket az emberek. Most ugyanezt hallom a tiszás ismerőseimtől, hogy talicskával hordják hozzájuk a feljelentéseket és az anyagokat. Szóval nagyon jó lenne szerintem, hogyha nem ebbe az irányba mennénk el. Budai Gyula is próbálkozott annak idején, Keller László is próbálkozott, sok eredménye nem volt. Azt szeretném, hogy néhány olyan látványos ügyben, amely a közvéleményt irritálta, valóban igyekezzünk, amennyire lehet, tisztán látni, de szigorúan – és tizenötször aláhúzva – a törvényesség határait betartva”
-mondta Fodor Gábor.
