Hirdetés 

Könnyeivel küszködve üzente Tóth Vera: ez akár a karrierjébe is kerülhet

Nemrég hírt adtunk róla, hogy Tóth Vera is elkapta a koronavírus-fertőzést. Igaz, megkapta már az első oltását, és nagyon-nagyon vigyázott: mint írja, dupla maszkot is használt, mégis beleesett a szörnyű kórba.

Most először megszólalt. Elmesélte, mennyire borzalmasan nehéz volt leküzdeni a legrosszabb napokat, hogy sokszor esett össze otthonában, sípolt a tüdeje, miközben levegőért kapkodott. Megrázó sorok következnek, melyből reméljük, hogy mindenki megérti és átéli Vera rettenetes küzdelmét:

Koronás gondolatok

“Nehéz erről írni. Kényes téma, próbálom érthetően és, ha egyetlen embernek átmegy, akkor már megérte formálni a betűket. Minden ember más megélés, genetika, dns, immunrendszer, felfogás, személyiség. Mást hozott, éppen ezért izgalmas az élet, mert talán nem csak a saját tapasztalatainkból tanulhatunk, hanem másokat nézve is megvilágosodhatunk, felfedezhetünk magunkban olyan tulajdonságokat, amiket érdemes elhagyni, vagy erősíteni. A világjárvány időszakában megismerhettük a saját határainkat, de ami nehezebb, másokét is. Azt, hogy ki, hogy kezeli a helyzetet, az infócunamit, ami a vírus körül lebeg nap, mint nap, esettanulmányként fogom fel, hisz lehet, hogy az, akit eddig a saját értékrendednek megfelelően “normálisnak” gondoltál, megdöbbentő (negatív értelemben) cselekedetekre képes, de az, akit nem tartottál túl okosnak, tele van kellemes meglepetésekkel. Innen is látszik, hogy előre megítélni senkit nem jó. Sok minden kiderül a környezetünkről. Ez az időszak türelemre, kitartásra int és a félelem leküzdését kell most megfelelőképpen tanulni és kezelni. Másképp gondolkodik az az ember, aki már elkapta a vírust és az, aki nem. Ezt azért mondom, mert én is egy bizonyos gondolatisággal éltem, amíg elkerült, eddig. Két és fél hete egy munka közben kaphattam el, két nappal az oltás után. (Sputnik V)

Tudtam, hogy korai még “jazzoskodni”, tehát közvetlenül a vakcina beadása után rögtön azt hinni, hogy már védett vagyok, hülyeség, mert még nem voltam az, mert csak a második vakcina után két, három héttel kezd alakulni az immunválasz. Tehát én még nem élveztem védettséget az első szuri után, ezért a megfelelő (ffp2-es) maszkban, (mostanában dupla maszkot hordtam) szabálybetartással érkeztem. A szabálybetartás felelősségét fontos feladatnak tartom, ebből sosem engedtem, de mégsem volt elég az elővigyázatosság, megfertőződtem. Négy-öt nappal a munka után egyik pillanatról a másikra rámjött egy olyan rosszullét, amit még sosem tapasztaltam. Vacogtam, fájt mindenem, hőemelkedésem volt (8 éves korom óta nem volt) mintha kiütöttek volna egy totális k.o-val. Nem tudtam mást csinálni, csak aludni és vízszintes állapotban lenni. Házhoz jött a tesztelés, aztán pozitív lettem, de nem lepett meg, hisz a betegség fogalmát nemigen ismertem életem során, tehát ezekkel a tünetekkel biztos voltam benne, hogy covidos vagyok. Úgy éreztem, mintha egy ALIEN úszkálna a testemben, tetőtől talpig, aki néha azzal viccelt meg, hogy majdnem megfejeltette velem a falat, vagy a padlót, annyira elszédített. A hátamat óránként egy macskaraj támadta meg éles karmával, a fejbőröm bizsergett, a szemem olyan száraz volt, mint egy kóró, mellette annyira fájt, ha megmozdítottam, hogy a könnyemet is sósavnak éreztem. A pulzusom az egekben volt, izzadtam és alig tudtam normálisan beszélni. Közben megküzdöttem a félelemmel, ami azokban a napokban volt erősebb, amikor még átbillenhetett volna a súlyosabb verzióra a dolog, de egy pulzoximéter beszerzése a leghasznosabb az otthoni lábadozás idejére. Ha az az értéked rendben van, (94 és 99 közötti) akkor túléled lélegeztető meg kórház nélkül, nem lesz baj, de nem lesz egyszerű sem. Hálás vagyok, hogy nem billentem át, ami talán már az oltásnak is köszönhető, hisz azzal, hogy belémkerült a “cucc”, finomodhattak a tünetek. Az influenzaszerű tüneteket aztán felváltotta egy “fincsi” kis homloküreg gyulladás szerű, felső léguti nyavaja, aminek hatásait még most is érzem. A negyedik napon elmentek a szagok, ezzel tetőzte a kis tüskés genya a nyamvadtságomat.

Hallva a barátok tapasztalait, féltem, hogy nekem sem jön vissza egyhamar a szag és az íz. Oda a boros ambícióknak, a sommelier vizsgámnak, minden íz és illat élménynek, de szerencsére valamennyire már visszajött, ez is csak türelmi kérdés. Közben egy hajolástól, vagy a kuka utcára tolásától is elfáradok, így a 6-7km-es futásaimat és a személyi edzéseket most egy időre el kell felejtenem, nem beszélve az éneklésről, amit kérdéses, majd hogy fogok bírni.

Szóval sok mindent kérdőjellé és megtörtté tett.

A nehézlégzés, az idegeskedés általi gyomorsav termelődése sem segít a szabad levegő áramlásában. A rekeszem kikészült a köhögéstől és amikor reggel azt hiszed, ma jobb, egy farkasgyepűi tüdőszanaróriumi beteget megszégyenítő sípoló tüdővel és fullasztó tutulással üdvözlöd a délelőttöt, majd ebbe is megszédülsz, jön a fal vagy a padló, de inkább lefekszel. Mindez úgy történik, hogy tulajdonképpen a világnak fingja sincs erről a vírusról, hisz rövid ideje része az életünknek, de pont elég is volt belőle, köszi, taka.

Arra, hogy ebben az állapotban azt olvasom az ismerőseimnél, hogy felháborodtak azokon a híreken, hogy vakcina igazolvánnyal mehessünk be minden közösségi megmozdulásra és az alapvető jogaikat érzik ezáltal megsértve, csak annyit tudok mondani, hogy mindent másképp fogsz látni, ha te is voltál, vagy a környezetedben már volt vírusos személy, neadjisten halál és lélegeztető.

Jelenleg nem látok más kiutat, csak az oltáson keresztül. Én bízom az orvostudományban és abban, hogy nem megölni, hanem megmenteni akarnak minket. Egy éve nincs munkám, a szakma negyed része meghalt, a szó szoros értelmében, tehát többet nem lesz a koncertem vendége, mert vége az életének, mert elvitte a covid. A szakma másik része, érdemes művészek, színészek, hozzájuk nem méltó munkákat vállalnak, negyvenezer, szórakoztatóiparból élő ember tengődik, sodródik és nekem ne mondd, hogy el lehet menni dolgozni, mert rögvest agresszív kismalac leszek. Negyvenezer embert nem lehet rászabadítani a szakmákra, mert végképp bedőlne a gazdaság, így az lenne a legjobb, ha mindenki visszatérhetne a saját kaptafájához, ehhez pedig az kell, hogy ne rikácsoljuk tele a netet illuminátusi, vagy billgates elméletekkel a .org, vagy .eu urban legend oldalak linkjeivel, sem azzal, hogy te nem leszel kísérleti nyúl, hanem lehetőleg regisztrálj, oltakozz…

Mindannyian ilyen “nyuszik” vagyunk most, a vírus, az újdonsült erejét a mi bőrünkön tesztelgeti, egy történelmi szintű korszak szereplői lettünk, melyben mindenki kísérleti: az orvos, a beteg, te is és én is. És én most extrán tapasztalója, szenvedője vagyok. Az egészségemet kockáztatja, a félelmeimet erősíti, a rettegést rázza a saját és a szeretteim egészsége miatt, a munkámat, a szakmámat, a kapcsolataimat, az életemet rendíti, rángatja. Mit mondhatnék? Tele van a tököm az egésszel és különösen nem izgat, ha kikövetsz, vagy gyilkolsz engem emiatt, sőt az sem érdekel, ha azt hiszed, hogy a kormány bízott meg ezzel az írással. (Nem tudom amúgy sírjak e, vagy nevessek ezen?)

Oltass, ha az egészséged engedi és igen, aki oltási igazolvánnyal rendelkezik, az tett valamit.

Jogod van a szabad döntésekhez, a szabadsághoz, de ahhoz nincs, hogy másoktól elvedd az életet és az egészséget, hisz a sörödet pont miattam, a döntésem miatt tudod majd a kocsmában meginni. Nem azt szeretném mondani, hogy aki nem oltakozik, az mind vírustagadó és tömeggyilkos. Félre ne értsetek, csak az agyatlanságot nem bírom…

Visszatérve, hogy most hogy vagyok? Mintha egy “úthenger támadás” után lennék. Meggyötörten, dühösen, bezártság érzéssel, szorongva kapkodom a levegőt és türelmesen várom, hogy tisztuljon a világ, drukkolok, hogy minél kevesebben kapják el és szenvedjék el a vírust. El sem tudom képzelni azt, milyen lehet a “rosszabb”, mert ez itthon sem volt egy tündérmese.

Mától szabad vagyok, mehetek kapun túlra, szabad ember, aki kigyógyult a vírusból, de nem a lelke, annak még idő kell, hosszú idő…

(Igen, a fotón bőgök. Mert egyedül voltam, nagyon magányosnak éreztem magam, mert meg voltam ijedve, féltem. A szerelmemet, anyukámat akartam, a tesómat, Hannikát öleltem gondolatban.) #rohadjmegcovid”

BlikkRúzs

kiemelt kép: Instagram / Tóth Vera


Hirdetés 

%d bloggers like this: