Az élet természetes rendje, hogy a szülők előbb távoznak a földi létből, mint az utódok.
A gyászfeldolgozás mindenkinél másként zajlik. Van, aki tárgyakat őriz meg szeretteitől, van aki videóban megörökített emlékeket néz meg újra és újra. Vannak pedig, akik mindent törölnek és eltüntetnek, hogy ne tépje fel sebeiket időről – időre az előtörő emlékek sora.
Tilinger Attila televíziós producer – műsorvezető tavaly januárban veszítette el édesapját, akit a 18 éves csatájában végig segített. Akkor így búcsúzott a közösségi oldalán:
Apukámmal születésem pillanatától fogva ismerjük egymást. Ő az az ember az életemben, aki minden napom minden pillanatában velem volt, egy pillanatra sem hagyott magamra. Harcostársak voltunk 18 éven keresztül a betegségében. Nem volt könnyű, de Apa megmutatta nekem, hogy viselkedik egy hős. Sok-sok csatát megnyertünk, de a háborút elveszítettük. Az elmúlt 39 évben a mindent átívelő szeretet mellett sokszor éreztem pillanatnyi érzéseket. Boldogságot, haragot, voltunk makacsok és önfejűek is. Egyetlen érzést nem éreztem soha még Vele kapcsolatban. A hiányát. Ma ezt is meg kell tanulnom. Jó utat, Apa, nagyon szeretlek!
– írta akkor a posztban Attila.
Több, mint egy év után most megszólalt édesapjával kapcsolatban
Attila a Muzsika Tv „Dallamokon át” című műsorában beszélt az azóta eltelt időben kialakult érzéseiről és a gyászról. Többek között elmondta, hogy soha nem tartja meg elhunyt barátai és szerettei telefonszámát. – Nem szeretem emlékkönyvnek használni a telefonomat, így nem tartom meg azok telefonszámait, akik már nincsenek köztünk(…)viszont apukám telefonszáma a mai napig benne van a telefonomban és a mai napig néha felhívom és mindig azt mondja, hogy nem kapcsolható – mondta Attila, aki tudja, hogy már nem tud beszélni apukájával, akivel haláláig napi kapcsolatot tartott.
– Nem szeretném, ha itt az adás végére kényszerzubbonnyal a kezükben jönnének a mentők, mert tudom, hogy nyilván nem érem el, az sms-eket sem olvassa el…vagyishát ki tudja, lehet, hogy valahol mégis látja. Én próbálok hinni ebben…– mondta Tilinger, aki 18 évig volt „szárnysegédje” édesapjának a rákkal folytatott küzdelemben, így a betegségéről is mindig nyíltan tudtak egymással beszélni.
– Nagyon nyitott volt a kapcsolatunk a betegsége terén is, így erről is teljesen őszintén tudtunk beszélgetni a halála előtti utolsó napokban is. Meg tudtuk azt beszélni, hogy nagyon rövid idő van hátra, nagyjából mi fog történni , miben tudok még ebben a kis időben is segíteni és tudtunk beszélgetni a múltról a jelenről és a jövőről is. Elmondott mindent, ami kedves emlék a múltból és elmondta azt is, hogy mit szeretne, miután ő nem lesz.
Életünk legmegrázóbb és egyben legmélyebb beszélgetése volt ez, viszont pont ezért tudtam őt fizikai létében könnyebben elengedni, hiszen nem maradt nyitott fejezet és az utolsó „i” betűre is felkerült a pont.
Lelkileg persze nem egyszerű ezt lezárni, a mindennapjaim része, de azt hiszem ez már így is marad és talán így is van rendjén – mondta Sihell Ferrynek Attila.
kiemelt kép: Reflektoronline
