Demjén Ferenc egy ideje nem adott már interjút, hiszen úgy érzi, mindent elmondott már az egy emberöltő alatt, amióta először lépett közönség elé. De vajon csak mi érezzük azt, hogy mindent elért, amit egy zenész csak álmodhat magának, vagy ő is elégedett a mögötte álló hat évtizeddel? A legenda erre a kérdésre is választ adott most.
„A közönség megszeretett engem, én megszerettem őket és rászoktattak arra, hogy jól érezzem magam a színpadon. Amíg ez így van addig én játszani fogok. Világ életemben azt vallottam, hogy az embernek a lehetőségein belül kell gondolkodnia. Ezért nem is fáj és nem is fájt soha, hogy nem ismerik a nevem világszerte. Amikor fiatal voltam, nem volt meg a lehetősége annak, hogy meghódítsam ezt a bolygót, így igyekeztem abból kihozni a maximumot, ami adódott.”
Ez lett belőle és talán ez nem kevés…
„Sosem agyaltam azon, hogy mi lett volna ha, hiszen olyan hamar lettem népszerű és olyan gyorsan kezdett a tenyerén hordozni engem a közönség, hogy okom sem lehetett volna panaszra” – tette hozzá a Kossuth-díjas énekes, akit ugyan fiatalon elkapott a nyugaton tapasztalt szabadság érzése, de végül mindig hazahúzta a szíve és nem bánta meg.
Rózsi üzent a fiataloknak
„Olyan jó lenne, ha minden magyar honfitársam megértené, hogy amiben ma élhet az bizony nagyon nagy szabadság. Sokan vannak, túl sokan, akik nem látják, hogy mennyire át voltak verve annak idején és hogy mennyien itt vannak még azok közül, akik nem mondtak nekik igazat a világról és az irányról, amerre együtt menni kellene.”
Olyan most, mintha a felhők alól kibújtunk volna és persze vannak problémák, de szabadok vagyunk.
„Azt üzenem a fiataloknak, én, mint volt fiatal, hogy becsüljék meg a szabadságot és ne kívánják vissza a múltat, mert az bizony rengeteget vett el tőlünk és azok, akik ezt tették, azok az eszmék most is itt mocorognak körülöttünk. Egy a megoldás: egyszerűen csak nem oda kell állni!”
– fogalmazott bölcsen Demjén Ferenc.
kiemelt kép: Origo
