Nyilván még a legjobb barátnőmet is nagyon felháborítaná, ha megtudná, hogy én elég szabadosan fogom fel a házaséletemet.
Miután férjhez mentem, nagyon megváltozott minden. Eltelt pár év, és nekem már roppantul hiányzott a régi életem. Nem éreztem jól magam, úgy éreztem, megbolondulok az unalmas, szürke hétköznapokon. Sajnálom, hogy így alakult, sajnálom a férjemet, de mert rövid az élet, döntenem kellett.
Mindig is sok férfivel volt kapcsolatom. Nem tagadom, szerettem pasizni, és nem akartam elköteleződni. Rengeteget buliztam, szinte csak aludni jártam haza. Nem terveztem, és nem is akartam családot. Aztán beleszerettem egy férfibe, és minden megváltozott. Eldöntöttem, hogy új életet kezdek. Hozzámentem.
Egy darabig jól ment minden, éltem a szolid családi életet, de pár év után már azt éreztem, hogy ha ez így megy tovább, abba beleőrülök. A férjemnek nem „dicsekedtem” el a múltammal, valójában szinte semmit se tud rólam. Ő egy nagyon konzervatív gondolkodású ember.
Már tizenhárom éve vagyunk házasok, de igazából nem ismer, nem is ismerhet engem. Három műszakban dolgozik, én pedig, amikor éjszakás, más férfiakkal alszom. Általában régi partnereimmel találkozgatok, de van, hogy megismerkedem új partnerekkel is. A változatosság teszi élvezetessé az életem.
Még a legjobb barátnőmnek se merek vallani erről, hiszen neki sikerült megváltoznia, és jó ideje boldog házasságban él. Rólam meg a férjem semmit sem sejt, azt hiszi, mintafeleség vagyok, hiszen a háztartást igyekszem jól ellátni. A magam módján még szeretem is a páromat, jól el vagyok mellette, de azt az izgalmat tőle soha nem kaphatom meg, amit ezekben a kalandokban megszerzek.
kiemelt kép: Pixabay
EZ IS ÉRDEKES!
https://reflektoronline.com/2022/08/24/kikezdtem-a-fiam-baratjaval-meg-most-is-szegyellem-magam/
