Sokan nem is érzik meg, sokan ha érzik, sem veszik komolyan a tüneteket, pedig az egyik legalattomosabb ritmuszavarról van szó.
A pitvarfibrilláció egy gyakori szívritmuszavar, amelyben a szív pitvarai rendszertelenül és túl gyorsan vernek. Ez a betegség akár súlyos szövődményekhez is vezethet, mint például a stroke és a szívelégtelenség. Az alábbiakban egy átfogó cikk olvasható a pitvarfibrillációról, beleértve a tüneteket, az okokat, a diagnózist és a kezelést.
Tünetek
A pitvarfibrilláció tünetei közé tartozik a szívverés szabálytalansága, a szívverés gyorsasága, a mellkasi fájdalom, a légszomj, a fáradtság és az ájulás. Sok embernek nincsenek tünetei, és csak egy orvosi vizsgálat során derül ki, hogy pitvarfibrillációja van.
Okok
A pitvarfibrilláció okai közé tartozik az életkor, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a magas vérnyomás, a szívbetegség, a pajzsmirigy problémák, a stressz és az alvási apnoé. Az olyan betegségek, mint a szívizomgyulladás és a szívhibák is okozhatnak pitvarfibrillációt.
Diagnózis
A pitvarfibrilláció diagnózisa általában elektrokardiogram (EKG) segítségével történik, amely a szív elektromos aktivitásának mérésére szolgál. Az orvos általában a tünetek és az egészségi állapot alapján is diagnosztizálhatja a betegséget.
Kezelés
A pitvarfibrilláció kezelése többféle lehet, a betegség súlyosságától és a betegség okától függően. Az orvosok általában gyógyszereket írnak elő, amelyek a szívverést szabályozzák és a szívritmus normalizálására törekszenek. Ezek a gyógyszerek például a béta-blokkolók, a kalcium-antagonisták és az antiaritmiás gyógyszerek.
A pitvarfibrilláció súlyosabb eseteiben a betegeknek elektromos sokkot vagy kardioverziót is alkalmazhatnak. Ez az eljárás a szív elektromos áramlásainak megváltoztatására szolgál. Gyakori kezelési mód még az úgynevezett abláció.
Mi az a katéteres abláció?
Az abláció az egyik hatékony kezelési módja a pitvarfibrilláció (AFib) számára, amikor más terápiák nem vezetnek eredményre. Az abláció egy minimálisan invazív eljárás, amely során az orvos egy katétert helyez el a szívben, és az áramlási útvonalakat szigeteli, amelyek előidézhetik az AFib-t.
Az abláció általában helyi érzéstelenítés alatt történik és kb. 3-6 órán át tart. Az orvos egy vékony katétert helyez a comb vagy a nyaki artériába, és azt vezeti el a szívbe. A katéter végén lévő elektromos impulzusok azonosítják azokat a szívterületeket, amelyek az AFib forrásai lehetnek.
Az orvos speciális ablációs eszközöket (általában rádiófrekvenciás vagy fagyásos technikákat) használva elpusztítja vagy elszigeteli az AFib kiváltó fókuszt a szívben, ezzel visszaállítva a normális szívritmust. Az eljárás során a beteg általában ébren van, de nyugtatót és fájdalomcsillapítót kap.
Az abláció hatékonysága változó lehet, és függ a betegség súlyosságától és a szív anatómiájától. Az abláció sikere általában a beteg korától, a pitvarfibrilláció időtartamától, a betegség kiváltó okától és az AFib fajtájától függ. Az abláció nagyobb eséllyel működik, ha az AFib kevésbé fejlett vagy rövid ideje áll fenn.
Az abláció komoly kockázatokkal járhat, például a szívritmuszavar súlyosbodása, szívritmuszavar, vérrögképződés, sérülés vagy vérzés, valamint ritkábban stroke is előfordulhat. A betegeknek meg kell beszélniük az eljárás előnyeit és hátrányait az orvosukkal, mielőtt döntenek az abláció mellett.
Az abláció azonban egy hatékony és gyakran tartós kezelési lehetőség lehet a pitvarfibrilláció számára, és jelentős javulást eredményezhet az életminőségben és a szív egészségében. Az eljárás sikere után a betegek általában gyógyszereket is szednek, hogy megelőzzék a további pitvarfibrillációkat és az ehhez kapcsolódó szövődményket.
Járjon szűrővizsgálatokra! Évente egyszer ellenőriztesse szíve egészségét kardiológusával!
MÉG TÖBB EGÉSZSÉGGEL KAPCSOLATOS CIKK IDE KATTINTVA!
kiemelt kép: Shutterstock
