Cserháti Zsuzsa a magyar könnyűzene egyik legkülönlegesebb hangja volt, mégis hosszú évekre szinte eltűnt a hazai színpadokról. Miközben a hetvenes években egy ország rajongott érte, pályája később váratlanul megtört. Egy visszautasított ajánlat, a korabeli zeneipar erőviszonyai és az ezt követő mellőzöttség olyan időszakot indított el az életében, amelynek nyomait később sem tudta teljesen maga mögött hagyni. Az énekesnő halálának 23. évfordulója alklamából a Blikk emlékezett.
Az énekesnő végül visszatért, és ismét hatalmas sikereket aratott, de barátai szerint addigra már rengeteg sebet hordozott magában. Cserháti mindössze 55 éves volt, amikor 2003-ban meghalt.
Egyetlen döntés után minden megváltozott
Cserháti Zsuzsa már a hetvenes években bizonyította, hogy kivételes tehetség. Jellegzetes hangja és érzelmekkel teli előadásmódja gyorsan megkülönböztette kortársaitól, a közönség pedig hamar megszerette.
Pályájának egyik legfontosabb fordulópontja az 1981-es Táncdalfesztivál után következett. Erdős Péter, a korszak meghatározó zeneipari vezetője azt szerette volna, hogy Cserháti csatlakozzon a Neoton Famíliához. Csakhogy nem önálló énekesnőként számítottak volna rá: Csepregi Éva mögött kellett volna vokáloznia.
Cserháti nem fogadta el az ajánlatot.
Az ezt követő időszakban egyre kevesebb lehetőséghez jutott Magyarországon. Hogy ebben pontosan mekkora szerepe volt a visszautasításnak és Erdős Péternek, arról azóta is számos történet és visszaemlékezés született, a történtek minden részlete azonban ma már nehezen rekonstruálható.
Miután itthon beszűkültek a lehetőségei, Cserháti az Európa együttessel az NSZK-ba ment dolgozni. A nyugati élet első pillantásra óriási lehetőségnek tűnhetett, a valóság azonban jóval kevésbé volt csillogó. Mező Gábor A szárnyszegő című könyvében így írt erről az időszakról:
„Cserháti Zsuzsa a kezdő (vagy már kissé kiégett, lecsúszott) zenészek életét élte: füstös, hangos kocsmákban játszott, munkásszállókon aludt. A nyilván teljesen vegyes közönség is meglepődött: mit keres a megyei stadionokban, a sörszagú mulatókban ez a világklasszis?”
Nem engedte, hogy mások találják ki helyette, milyen énekesnő legyen
Cserháti személyiségétől távol állt, hogy egyszerűen elfogadja a számára kijelölt szerepet. Nem akarta, hogy egyetlen zenei stílusba szorítsák, és azt sem, hogy mások építsék fel helyette az előadói személyiségét.
Mező Gábor könyve szerint erről 1986-ban a Mai Magazinnak is beszélt:
„Nem akarok és nem tudok egy meghatározott vonalat követni, ez borzasztóan unalmas volna. Én nem vagyok menedzsere magamnak, de azt sem akarom, hogy beskatulyázzanak. Engem ne találjon ki senki, én magam vagyok. Nagyon szeretem a munkát, eddig mindig, mindenért keményen megdolgoztam, s nem várom ezután sem, hogy bármi az ölembe hulljon”
A tehetsége ellenére hosszú időre kikerült a magyar könnyűzene élvonalából. Balázs Klári testközelből látta Cserháti nehéz éveit, hiszen egy időben együtt is laktak. Az énekesnő ekkor a Divatcsarnok illatszerosztályán dolgozott, távol attól a világtól, amelyben korábban ünnepelt sztárként szerepelt.
Balázs Klári szerint Cserháti adottságai még ebben az időszakban is egészen kivételesek voltak.
„Úgy énekelt, mint egy istennő. Reggel, délben, este – neki sosem volt gondja a torkával”
Balázs Klári arra is felhívta a figyelmet, hogy akkoriban az előadók mögött még nem állt olyan menedzsment, amely hatékonyan képviselhette volna az érdekeiket a zeneipar nagy hatalmú szereplőivel szemben.
A hosszú mellőzés lelkileg is megviselte
Az évek múlásával Cserháti egyre nehezebben viselte, hogy nem kapja meg azokat a lehetőségeket, amelyek tehetsége alapján megillethették volna. A hozzá közel állók szerint fokozatosan magába fordult, miközben súlyos lelki problémákkal is meg kellett küzdenie.
Mező Gábor szerint a rendszerváltás sem hozta el számára automatikusan az újrakezdést:
Mivel Cserháti Zsuzsa nem volt tagja a magát átmentő politikai-kulturális köröknek, a már sokszor megidézett elit csapatoknak, és se ide, se oda nem állt, a rendszerváltásnak, a rendszerváltoztatásnak sem lehetett igazi nyertese. Ez a társadalom, ez a masina különösen kegyetlen azokkal, akik nem választanak térfelet.
Életének következő nagy fordulatában Horváth Charlie-nak is fontos szerepe volt. Amikor az énekes külföldről hazatért, megdöbbentette, milyen állapotban találta régi pályatársát. Cserháti ekkoriban a Piaf klubban lépett fel, és mind fizikailag, mind lelkileg nehéz időszakot élt át.
Charlie nem akarta annyiban hagyni a dolgot. Fellépési lehetőségeket szerzett neki, turnézni vitte, később pedig a Hamu és gyémánt című albumon is együtt dolgoztak.
1996-ban újra megtörtént a csoda
A nagy visszatérésre 1996-ban került sor. Cserháti Charlie koncertjén ismét nagyobb közönség előtt állt színpadra, és gyorsan kiderült, hogy az emberek nem felejtették el.
A hosszú kihagyás után ismét lemezek, dalok és sikerek következtek. Cserháti hangja újra ott volt a rádiókban, koncertjeire pedig ismét kíváncsi volt a közönség.
Kívülről úgy tűnhetett, hogy végül sikerült visszaszereznie mindazt, amit korábban elveszített. A hozzá közel állók azonban tudták, hogy az elvesztegetett évek következményeit nem lehet egyszerűen kitörölni.
Charlie később fájdalmasan röviden foglalta össze mindezt:
„Megmenteni mégsem tudtuk. Megmenteni őt az utókornak”
Már nem készülhetett el a könyve
Cserháti 2002-ben még stúdióba vonult, és közreműködött a Klónkirály című albumon, a lemez bemutatóján azonban már nem jelent meg. 2003. július 23-án, 55 éves korában meghalt. Holttestére a fia talált rá otthonában, halálát gyomorvérzés okozta.
Az énekesnő történetének egy része örökre elmondatlan maradt. Cserháti ugyanis saját könyvet tervezett az életéről, és magnóra már elkezdte felmondani az emlékeit. Beszélni szeretett volna sikereiről, a mellőzöttség éveiről, külföldi időszakáról és visszatéréséről is.
Erre végül nem maradt ideje. Így számos kérdés, amely Cserháti Zsuzsa pályájának legsötétebb éveit övezi, vele együtt távozott.
kiemelt kép: RTL
„Napfényben utazó jövendő” – így jött az állami pénz Pataky Attilának
